„Mindenki megtanulhat varrni”

– a Stitch Budapest a Kossuth Rádió Vendég a háznál műsorában
Szerkesztő – riporter: Diós Judit

2026. augusztus 27.

DJ: „Amíg a nagyszüleim még komplett ruhákat varrtak, én már sajnos csak az alapöltéseket ismerem. Az alkotás utáni vágy azonban mindenkiben megvan, talán ezért is népszerűek újra az iskolásoknak szervezett varrótáborok és tanfolyamok. Hogyan tanít előretervezésre, türelemre és kitartásra a varrógép? A fővárosban, Józsefvárosban egy gyerekeknek szervezett varrótanfolyamon, Maglódon pedig egy varrótáborban jártam, és döbbenten figyeltem, hogyan valósulnak meg elképzelt ruhák, plüssök vagy táskák tizenkét éves gyerekek fantáziáiból és kezei között néhány óra alatt.”

— Előtted van egy kis varrógép.
— Fedőzőgép.
— Ez egy fedőzőgép. És ez mit csinál?
— Bikinit varrok most és annak a pántját varrtam be vele.
— A fürdőruha varrás az elég extra nem? Azt nem az elején szokták.
— Hát én már öt éve varrok, úgyhogy haladó vagyok.
— Tizenhárom éves vagy. Nyolcéves korod óta varrsz?
— Igen.
— Hogy kezdődött? Hogy jut eszébe egy nyolcéves kislánynak, hogy ő varrni szeretne?
— Sehogy. Úgy kezdődött, hogy anyukám a gyerekkori álmát szerette volna rajtam megvalósítani, és elküldött a Zsuzsihoz először egy kötőtanfolyamra, aztán onnan jöttem horgolni, és aztán szerintem négy éve kezdtem el rendesen varrni.
— Na de várjál, annyira nem volt ez erőltetés, hogyha te itt ragadtál öt éve.
— Nem, nem volt erőltetés. Először egy órára mentem csak, és aztán megtetszett, és már én kértem, hogy menjek többre is.
— És anyukád? Ő továbbra sem tud varrni?
— De! Annyira megtetszett neki azok a dolgok, amiket én varrtam, hogy ő is beiratkozott egy kezdő tanfolyamra, valamint a ruha varrást is tanulta.

A Stitch Budapest alkotóműhelynek a varrótanfolyamán vagyunk.

— Timi, Villő és Juli. Hány évesek vagytok?
— Tizenkettő. Tizenhárom. Tizenhárom.
— Juli?
— Én nagyon szeretek ilyen handmade dolgokat csinálni, és az egyik osztálytársam mondta, hogy ez egy nagyon jó hely. Ez egy haladó csapat, de én múlt héten voltam először.
— Te a múlt héten láttál először varrógépet?
— Hát azért nem.
— Anyukámnak van otthon egy ugyanilyen Singer varrógépe, és azon már varrtam egy elég béna tolltartót. De igazából így múlt héten kezdtem el érteni is nagyjából. Megtanultuk befűzni, és ilyen kicsi lapokon kezdtük el gyakorolni, hogy hogyan varr merre fele és hogy hogyan cikk-cakkol.
— A Juli, hát ő őstehetség. Azzal kezdte, hogy egy cargo nadrágot varrt múlt héten.
— Milyen nadrágot?
— Egy cargo nadrágot, ami ilyen nagy..
— Bőszárú?
— Igen, rávarrt zsebei vannak. Most elhozta megmutatni. És most varrt hozzá egy ilyen tukános trópusi mintás felsőt.
— Ez az, ami mögötted van.
— Öt perccel ezelőtt fejezte be, és most nekiállt varrni egy farmer mellényt.
— Most másolja a szabásmintát.

Budapesten vagyunk Józsefvárosban. Itt van egy kis oktató műhely, ahol gyerekeknek is szervez tanfolyamokat Víg Zsuzsi, a Stitch Budapest alapítója.

— Itt megérkeznek lányok mindenféle fantáziákkal, és akkor akármivel jönnek, Zsuzsi azt mondja, hogy jó, akkor csináljuk meg?
— Igen, vagy néha lebeszélem őket róla, de általában azért megvarrjuk, vagy varrunk valamit, ami hasonló.
— Mi kell ahhoz, hogy ha valaki úgy dönt, hogy én szeretnék varrni, és mondjuk még csak tizenkét-tizenhárom éves, akkor ebből tényleg megszülessen egy ruhadarab? Milyen készségek kellenek hozzá, vagy milyen tulajdonságok, hogy ez működjön?
— Vannak, akik nagyon önállóak és tudnak lépésről lépésre előre gondolkodni, tehát nekik a legkönnyebb, mert megbeszéljük a műveleti lépéseket. Ezt ők leírják a füzetükbe és varrnak. És hogyha valamit nem tudják, hogy hogy kell csinálni, akkor azt megmutatom, hogy hogy kell.
— Mindenkinek van varrófüzete?
— Megmutogatod a tábori füzetedet? Tábori füzet.
— Igen.
— Mindenféle érdekes rajzok vannak, meg mi ez? Dínó? Tornazsák?
— Igen.
— Zsuzsi már mutatja is. Azta! Rajta vannak a dínótüskék, van füle. Ilyen volt a fejedben ez a tornazsák? Akkor is, amikor elképzelted?
— Ezt láttam az interneten, csak füle az nem volt, és azt én találtam ki rá.
— Felírtad, hogy dínós tornazsák. A méreteket, hogy akkor az anyag meg a tüskék mekkorák. Lerajzoltad, hogy hogy fog kinézni. És akkor itt vannak a lépések, hogy hogy kell megvalósítani?
— Igen.

— Ez egy fontos rész ugye a varrásnál, hogy kicsit előre kell látni, hogy tervezni kell, hogy mi miután következik?
— Így van. És akkor megtanul az ember fejben varrni, előre gondolkodni, és utána sokkal könnyebben tudja a lépéseket a valóságban végigcsinálni.
— Kell hozzá akkor előrelátás meg tervezés. Mi kell még?
— Tervezés, kitartás, kudarc szűrő képesség. Tehát hogy ha valamit elrontunk, akkor ki tudjuk bontani, össze tudjuk újra varrni. Van még plusz anyag.
— Ez a visszabontás lehetőség mindig arra, hogy nem baj, ha elrontod, mert elvágjuk a cérnát és lehet elölről kezdeni.
— Igen, tehát a varratbontó barátunk az egy külön eszköz, éppen ott van a Villő kezében, és ez el tudja vágni a cérnát, hogy az anyag nem sérül.
— Az, hogyha valaki meg tud alkotni a saját gondolatából egy tárgyat, akár egy ruhát, vagy egy kis horgolt állatot, az valahol megerősítő, egy ilyen önbizalomnövelő dolog is? Ez látszik a gyerekeknél vagy a felnőtteknél?
— Ha valakinek mondjuk nincs önbizalma, mert eddig nehezen sikerültek a kézműves alkotások, akkor ő felszabadul. Múlt héten is volt egy olyan kislány, aki azt mondta, hogy “Nekem nincs kézügyességem, nekem ez nem fog menni.” És tényleg az első nap nagyon sok probléma volt, hogy beakadt a cérna, nem figyelt oda, nem tette le a talpat. És akkor nekem az a feladatom, hogy megnyugtassam, hogy “Ez mindenkivel előfordul az elején. Ez teljesen normális. Nem vagy ügyetlen.” És akkor hirtelen ez a félelem, amihez ő évek óta hozzászokott, ez megszűnik. És mindent, amit, amit csinálunk, azt felszabadultan kell csinálni, mert hogy ha félelemből csináljuk, akkor nem fog jól sikerülni. 

— Van egy olyan oldala, hogy sikerélmény, meg önbizalom, kreativitás, meg van egy olyan oldala is, hogy ügyesedik a kezük, a térlátásuk, a koncentrációjuk.

— Nagyon-nagyon sok területen fejlődnek közben. Tehát én azt gondolom, hogy ugyanúgy, ahogy a zene minden területre kihat, mármint hogy a zene tanulás, ugyanúgy a varrás tanulás is kihat a figyelmükre, a fókuszra, a számolási képességükre. Nem ezért járnak, tehát ők szórakozni járnak ide, csak közben mondjuk megtanulják, hogy mi a különbség a térfogat meg a kerület között, amit egy matekórán nem fognak nekik így elmagyarázni. Meg lehet tanulni azt, hogy egy körív az hogyan görbül, hogyan kell egy másik körívvel úgy összevarrni, hogy a varrások azok illeszkedjenek. Ez egy elég komoly térgeometriai feladat egyébként, amit nem a tábla előtt magyarázok krétával, hanem fogunk egy anyagot és összevarrjuk és látja, hogy a végén lesz belőle egy térbeli test.
— Mi van még, ami a varrás tanfolyamon előjön?
— A fantázia szerintem, amit nagyon fejleszt. Tehát abban a pillanatban, hogy megtanul egy új eszközt használni, kinyílik előtte a világ, és egy csomó olyan elképzelése van, amit mondjuk esetleg lát egy filmben vagy egy videóklipben egy olyan ruhát, ami tudja, hogy hogy kell megvarrni, ki tudja találni. És ez szerintem sokkal színesebbé teszi az életét.

Víg Zsuzsi a Stitch Budapest alapítója

Egy olyan családban nőttem föl, ahol az édesanyám divattervező volt, az egyik bátyám férfi szabó, és én gyerekkorom óta varrok. Érettségi után a Könnyűipari Műszaki Főiskolára jártam, és utána pedig az Egyesült Államokban a Fashion Institute of Technology-n jártam divatmarketing szakra és 2010-ben költöztem haza és főleg magyar divattervezőkkel dolgoztam marketingesként. Ezen kívül divatmarketinget oktattam több felnőttképzési intézményben, és tulajdonképpen egy véletlen során kezdtem el varrni, varrás oktatással foglalkozni. Elmentem önkéntesnek egy közösségi varróműhelybe, és láttam, hogy erre egy hatalmas igény van. Nagyon nagyon sok érdeklődő volt a varrótanfolyamok iránt.
— Akkor váltott tulajdonképpen az egyetemi oktatásból a varrás oktatásra?
— Igen. Egyedülálló anyukaként negyven fölött nagyon nehéz egy olyan munkahelyet találni, ami összeegyeztethető azzal, hogy a gyereket el kell hozni az iskolából. És a másik pedig az, hogy én hivatásomnak érzem azt, hogy fölnőtt két olyan generáció, akik nem tanultak meg varrni. Én ötven éves vagyok, akik nálam idősebbek, azok általában már korábban megtanultak varrni a szüleiktől, mert a családban mindenhol volt egy varrógép, és most már ezeknek a gyerekeknek az anyukája sem tud varrni, tehát már nincs kitől megtanulni. És rengeteg tanítványom van, tehát tényleg informatikusok, bankárok, könyvelők, orvosok.
— Tehát nem csak gyerekek, hanem felnőttek is?
— Nagyon-nagyon sok felnőtt és itt élő külföldiek. Annyira úgy érzik, hogy elszakadtak attól, hogy kétkezi munkát csinálnak, és szeretnének valamilyen fizikai aktivitást, ami tulajdonképpen egy relaxációs eszköz is. A varrás az nem csak a végtermék miatt érdekes, hanem nagyon jól kikapcsol és egy nagyon jó flow élményt ad.
— Az érzés, az a gyerekeknél meg a felnőtteknél ugyanaz, nem? Hogy belemerülünk valamibe, muszáj azzal foglalkozni, különben ugye nem haladunk.
— Oktatóként szerintem a legnagyobb különbség az az, hogy a gyerekek nagyon nagyon könnyen tanulnak. Ha megmutatok nekik valamit, akkor egyből értik és egyből tudják, hogy hogyan kell csinálni. A felnőtteknél nagyon nehéz azt elfogadni, hogy amikor először kipróbálja, hogy először csinál valamit, az nem lesz tökéletes. Én azt szoktam mondani, hogy “A tökéleteshez vezető út a tökéletlenen keresztül vezet”, és nagyon sok ember felnőttként nem engedi meg magának, hogy valamit elrontson. És úgy nagyon nehéz új dolgokat tanulni, mert bármi az elején nehezen megy és utána egyre könnyebb. És nekem az a legnagyobb élmény, hogy olyan emberek, akik úgy jönnek be, hogy “Nekem nincs kézügyességem, nekem soha nem sikerül, én úgyis mindent elrontok, nekem az anyukám mindig kivette a kezemből a cérnát”. Azoknak nagyon felemelő, hogy ő is meg tudja tanulni. Tehát lehet, hogy több idő, de mindenki megtanul varrni.
— A felnőttek azért jönnek, merthogy szeretné saját magának fölvarrni azt a nadrágszárat, vagy bevenni azt a ruhát?
— Nagyon sok különböző motiváció van. Jönnek olyanok, akiknek nem átlagos a testalkatuk, tehát magasabbak vagy szélesebb a hátuk, vagy hosszabb a karjuk, vagy alacsonyabbak vagy kövérebbek, és ők nem tudnak konfekció ruhából öltözködni, tehát nem tudnak az üzletben a saját méretükre vásárolni. De vannak, akik mondjuk kutyaruhát akarnak varrni, vagy várandósok és a gyereküknek szeretnének majd babaágyneműt varrni, meg babaruhákat. Egészen különböző motivációk vannak. Van, aki a szerszámos táskáját akarja megvarrni.
— Merthogy férfiak is jönnek?
— Igen, egyre többen. Tehát úgy azt mondanám, hogy először az öt százaléka volt, most már inkább ilyen tíz, tizenöt százaléka a résztvevőknek férfi.
— Gyerekek között is szoktak lenni fiúk?
— Közöttük sokkal kevesebb, de fiatal felnőttek, tehát ilyen, ilyen érettségi körül álló fiúk, azok szoktak jönni, igen. Van, aki ezen a területen akar továbbtanulni, meg hát nagyon menő. Nagyon sok online videó is van, amit fiúk készítenek.
— Varrásról?
— Igen. És hát maga a varrógép egyébként az egy uniszex eszköz, tehát a szabó kis férfiak általában.
— Hogyha valaki vágyik arra, hogy ő varrjon, akkor ő képes is ezt megtanulni, vagy azért vannak határok?
— Hát én körülbelül ezerötszáz embert tanítottam meg varrni nyolc év alatt, és eddig még mindenkit sikerült, úgyhogy szerintem mindenki meg tud tanulni varrni.

A fenti szöveg a szerkesztőség által előzetesen jóváhagyásra megküldött változat leirata; az adásba került verzió ettől kisebb mértékben eltérhet.