A műhely egyik legnépszerűbb tárgya egy egyszerű paradicsom tűpárna, amiről zöld fonálon fityeg egy aprócska paprika vagy eper. Különösen a gyerekek szeretnek játszani vele, előszeretettel pakolgatják benne tűket (és néha jó mélyre be is tolják a tűpárna mélyére). A várandósságom vége felé akkora rendrakási lázban égtem, hogy még a gombostűket is átrendeztem benne. Ez Amerikában a legelterjedtebb tűpárna típus, bármelyik rövidáru vagy hobbi boltban kapható néhány dollárért. Szinte elkerülhetetlen volt, hogy nekem is paradicsom tűpárnám legyen és csak ment közben jöttem rá, mennyire jól használható. Tömör és stabil, ha leteszem az asztalra, nem gurul el, a tűk jól megállnak benne. A zöld fonalak gerezdekre osztják, így a különböző típusú tűket külön lehet választani.
Ki akartam deríteni a titkát, megfejteni, hogy miért néz ki így. Ezt tudtam meg:
A viktoriánus korban népszerű babona szerint paradicsomot helyezni a kandalló párkányára garantálta a bőséget és elhárította az ártó szellemeket. Ha éppen nem volt szezonja, akkor piros posztóból készítettek fűrészporral kitömött paradicsomot, és ezt tették a kandalló párkányra, amibe praktikusan bele lehetett szúrni az akkoriban nagy becsben tartott és meglehetősen drága varrótűket. Eddig érthető, de miért fityeg rajta a kis eper? Ebben korund, vagy más néven csiszolópor van (angolul emery). Ezt ragasztják a csiszolópapírra is. A szerepe pedig, hogy kihegyezze, élesítse a varrótűket. Ha megdöfködjük néhányszor, valóban visszanyeri a tű a hegyét. Röviden ennyi a történet. Varrhatunk is ilyen alakú tűpárnát magunknak, több szabásminta és elkészítési útmutató is fenn van a neten, de a fűrészpor és a korund por beszerzése nem könnyű feladat, mondhatni kihívás.
Neked milyen a tűpárnád? És mi a története?
