Bezárás és Folytatás

Valamikor a nyár közepén lett egyértelmű számomra, hogy a műhelyet be kell zárnom. Ennek több oka is van. Mivel nagyon sokan kérdeztétek, miért, ezért gondoltam, írok részletesebben az okokról. Anyagi, fizikai, anyai, szakmai, technikai, egészségügyi és személyes okai is vannak, hogy ide jutottam. Túl sok minden nem szól amellett, hogy ebben a formában folytassam. Ez egy hosszú cikk, de végigolvasva még mindig úgy érzem, csak érintőlegesen tudtam egy-egy témáról írni, ennél sokkal-sokkal több van mögötte.

Anyagi okok

Azt hiszem, nem árulok el különösebb titkot, hogy a 2018-ban, 4 éve nyitott Stitch Budapest elmúlt három éve nagyon nehéz volt. Az, hogy nyitva maradt a műhely a Covid időszak alatt netto négymillió forintba került, és ebbe nem számoltam bele a bevételkiesést, ami 8-10 millió forint volt ebben az időszakban. Ha pesszimistán a járvány kitörésének első napján bezárok, akkor ma sokkal könnyebb helyzetben lennék, de a járvány során mindig ott volt a remény, az ígéret, hogy ez csak átmeneti helyzet, végül minden rendeződik és helyrejönnek a dolgok. Nos, a dolgok nem jöttek rendbe, csak folyamatosan változtak a problémák. Amikor tavaly májusban, a harmadik hullám után újranyitottam, akkor tettem magamnak egy ígéretet: ha ismét bizonytalanná válik a helyzet, akkor azonnal be fogok zárni. Mert hiába mennek sokszor teltházasan a tanfolyamok, a többletbevétel a korábbi kiesett bevételeket pótolja, a gyengébb hónapok költségeire megy el, és háromszor, négyszer annyi munkával is ugyanannyira nélkülözünk, mint mikor a bezárások miatt nem tudtam órákat tartani. És ezt a helyzetet tetézte meg az elszállt energiaárak, az infláció és az ezt követő megélhetési válság.

Fizikai okok

Az igazság az, hogy ezt a műhelyet már réges-régen kinőttük. 2020 februárban a Covid kitörése előtt már nagyobb helyiséget kerestem arra az esetre, ha több jelentkező jön, mert a teltház valójában azt jelenti, hogy 4 főnél több jelentkező esetén a jelentkezőket el kell utasítanom, vagy további turnusokat kell beraknom és többet kell dolgoznom. A több turnus több pakolászás és több adminisztráció, aminek van egy maximuma. Ez az elmúlt évben ismét az egyik legnagyobb problémává vált, hiszen szerencsére egyre több érdeklődő jön az órákra. Ezen a nyáron volt olyan hét, amikor 50 órát tartottam, és ez hosszú távon nem fenntartható. Nincs hely egy normális szabászasztalnak, a tárolásra betett polcok csak még több teret vesznek el az amúgy is picike helyiségből. A hely rosszul szigetelt, a nyílászárók elavultak, a cseréjük milliós nagyságrendű tétel, a tér gyakorlatilag kifűthetetlen. Emlékszem, a második hullámban az utolsó 25 000 Ft-omból plexit vettem a kirakatba, hogy a téli villanyszámlák ne legyenek kifizethetetlenül magasak. És mikor tavaly nyáron megfogadtam, hogy ha idén még mindig nyitva leszünk, akkor muszáj lesz beszerelnem egy mobil klímát, akkor még nem lehetett tudni, hogy idén már az után is emelt villanydíjat kéne fizetnem. Ezt fejelte meg a Somogyi Béla utca májusban kezdődött, és a mai napig nem befejezett felújítása, aminek az időzítése egy átgondolatlan és megszervezetlen döntés volt a kerületi önkormányzat részéről, és beverte az utolsó koporsószöget a műhely sorsába. A felújítás iszonyú porral és zajjal jár, és már az első szakaszát a második Covid hullámban lezavarták, a mostani pedig ímmel-ámmal, keservesen halad, a tervezett 3 hónap helyett már 5 hónapja tart, és még közel sincs készen. A műhely falai jobban vizesednek, mint azelőtt, hiszen a járda nem egy összefüggő burkolat, hanem egy vízáteresztő homokrétegbe lerakott díszkő. Ha esik az eső, akkor embermagasságig veri fel a sarat az eső a kirakatüvegre, pedig a járda már elvben elkészült. De mivel az utóbbi években a nyári időszak volt a legjövedelmezőbb hónap, ezért nem tudtam májusban bezárni.

Anyai okok

Amikor megnyitottam a műhelyet, akkor a kislányom másodikos volt. Esélyem sem volt, hogy olyan munkahelyet találjak, ahonnan fél négykor el tudok menni a gyerekemért. Szerencsére azóta felsős lett, már el tud menni egyedül a különóráira, és haza tud jönni. Korábban elég volt heti két estét és egy szombatot tanítanom, a tavalyi újranyitás óta háromszor annyit kell dolgoznom, hogy ki tudjam fizetni a számlákat és pótoljam a Covid időszak veszteségeit. Amikor Laura kisebb volt, vagy az apukája vigyázott rá, amikor tanítottam, vagy benn volt a műhelyben a galérián. Tavaly óta viszont inkább hazajött, és itthon volt egyedül, ami évekig nem fenntartható. Sajnos a varrás oktatás egy olyan műfaj, amit nem tudok “rendes” munkaidőben, napközben végezni, ezért egyértelművé vált, hogy ezt így nem szabad folytatnom, mert teljesen el fogom veszíteni a kapcsolatot a gyerekemmel. Talán majd ha nagy lesz, és én öreg, akkor majd ismét dolgozhatom esténként, de a következő 5-6 évben semmiképpen. De addig lelkiismeretes anyaként nem tehetem meg, hogy a gyerekem továbbra is nélkülözzön azért, mert én az önmegvalósítási hóbortjaimat előbbre tettem az ő jóléténél.

Szakmai okok

A legfontosabb oka a váltásnak az, hogy úgy érzem, a kis létszámú élő órák teljesen felapróznak és a mókuskerék, az adminisztráció, a számlázás/könyvelés teljesen elvonja a figyelmet a szakmai kérdésekről, elveszi az energiát a fejlesztésektől. Rengeteg szuper ötletem van, nagyon izgalmas korszakon megy keresztül a hobbivarrás, mint szakma, (főként külföldön, egy valóságos forradalom zajlik) folyamatosan fejlődik, változik, de a nap végén én csak arra tudtam odafigyelni, hogy a számlák legyenek időben befizetve és a helyek legyenek feltöltve az órákra. A kreativitásnak, tervezésnek már nem maradt idő. Ide tartozik az is, hogy nem sikerült egy csapatot létrehoznom. Mikor elindítottam a vállalkozásomat, a műhelyet egy befogadó helynek szántam, ahol hozzám hasonló szakemberek fogják megosztani a tudásukat. Sok-sok csalódáson keresztül kellett elfogadnom, hogy a magyar vállalati kultúra, az üzleti etika itthon nem áll azon a fejlettségi fokon, hogy lehetővé tegyen egy kölcsönösen gyümölcsöző együttműködést, és akkor nagyon finoman fogalmaztam. Nem fogom felsorolni ezeket a sztorikat, pedig szerintem ugyanúgy tanulságos, mint a rendszerváltozás utáni korszak vadkapitalizmusa. A tematikáim, a tartalmaim szolgai másolása volt ezek közül a legbosszantóbb, de volt még több szürreális helyzet is, amire nem voltam felkészülve.

De a legfontosabb, hogy úgy érzem, van egy csomó tudás bennem, aminek az átadására nem mindig a személyes jelenléti oktatás a legalkalmasabb. Szeretnék könyveket írni, mert ahhoz nem kell “semmi”, csak egy laptop, és sokkal tovább fennmarad, mint egy letölthető PDF vagy egy online oktatófelület, ami pár év múlva már nem lesz hozzáférhető. Ehhez viszont nyugalom kell, mert összetettebb, hosszabb lélegzetvételű projekt.

Technikai okok

Talán felhasználóként is érzékelitek, milyen gyorsan változnak azok a felületek, azok a social media eszközök, amik a mindennapjaink részei. Ezek a változások magánszemélyként csak bosszantóak, vállalkozóként viszont nagyon komoly anyagi veszteségeket tudnak eredményezni. Az eseményekre 3-4 éve könnyedén volt 50-60 érdeklődő, ma még azok sem jelölik be, hogy részt vesznek, akik valójában eljönnek. A posztok elérései a korábbi számok töredékei. De továbbmegyek, a kezelőfelület is olyan szinten változik, hogy néha nem is találom, ami korábban kézre eső helyen volt, és vagy nem kapok értesítéseket az oldalra érkező üzenetekről, vagy kétszer is, ha éppen egy fejlesztő valamibe rosszul nyúlt bele és megváltoztatta. Ha iPhone-t használsz, és frissíted az operációs rendszeredet, akkor az új verzió telepítésekor megkérdezi a telefon, hogy szeretnél-e személyre szóló hirdetéseket kapni. Erre a legtöbben lazán azt a választ adják, hogy nem, ami egyrészt azt eredményezi, hogy érdektelen hülyeségek hirdetéseivel fogsz találkozni, másrészt, hogy én nem foglak tudni úgy elérni, mint korábban. Nem fogok tudni tartózkodási hely és érdeklődés alapján célozni, vagyis egy-egy hirdetés sokkal többe fog kerülni, és sok olyan emberhez fog elérni, akit nem is érdekel. Emellett egyértelműen a videók, egyre rövidebb, egyre színes-szagosabb szórakoztató tartalmak felé megy el a trend, amivel egyedül, adminisztrációtól túlhajszoltan nagyon nehéz felvenni a versenyt. Meg kissé értelmetlennek és okafogyottnak is érzem az egész erőfeszítést, ami tulajdonképpen vizuális, kreatív szemét, és másodpercek alatt a “kukába” kerül, nem maradandó, nem őrzi meg az értékét. Nap mint nap felteszem magamnak a kérdést, hogy be akarok-e szállni ebbe a hülyéskedésbe, amiben a 11 éves gyerekem egy perc alatt beelőz. 🙂 Vagy tényleg azt szeretnétek, ha táncolva ugrabugrálnék, miközben csillámzáporok potyognak az égből? (Költői kérdés, tudom, hogy igen, hogy valójában semmi más nem hiányzik az életetekből. 😉 ) Emellett az egész rendszert működtetni egy összetett feladat, kb ugyanennyi energia lenne, ha egy 10-15 fős cégnek tartanám kézben a kommunikációját vagy a technikai háttérmunkáját, sokkal magasabb bevételért és fizetésért cserébe.

Egészségügyi okok

A végére hagytam, de iszonyú fontosnak tartom, hogy a következő évtizedek legfontosabb témája a fizikai és mentális egészségünk megőrzése, visszaszerzése. Azt hiszem, elég jól látható rajtam, hogy a jelenlegi életmódom nem túl egészséges, aminek egy része a saját hibám, a másik része a folyamatos időzavar és a rendkívüli stressz, ami egyrészt közismert a vállalkozói életformáról, másrészt senki nem tudja elképzelni a tartós hatását, aki nem próbálta ki a saját bőrén. Kb. olyan, mint beállni egy vízesés alá, ami kívülről nézve gyönyörű, viszont alatta állni iszonyú fájdalmas, mert olyan erővel szakad a víz a nyakadba, hogy levegőt sem tudsz tőle venni. A napnak soha nincs vége, a feladatoknak soha nem érsz a végére, az emberek hétvégén és éjszaka is írogatnak, és ha nem válaszolsz, akkor később elfelejted, ők pedig kitöltik még 3x a jelentkezési lapot, mert hozzá vannak szokva a multik automatizált rendszereihez. Nyáron eljutottam végre egy jógatáborba, ahová 4 éve készültem elmenni, és végre sikerült 3 napra kikapcsolnom, (a negyedik nap a kamu traktoros sztrájk réme miatt le lett fújva). Ez segített megtapasztalni, hogy milyen lenne az életem, ha nem lenne ez a folyamatos túlhajszoltság és ámokfutás. Ezen kívül 4 éve nem voltunk nyaralni sehol.

A személyes okok

Talán ezt a legnehezebb megfogalmazni. Életem egyik legjobb döntésének és legfantasztikusabb élményének tartom, hogy megnyitottam ezt a kis műhelyet, ahol azt csinálhattam, amit a legjobban szeretek csinálni, és amihez a visszajelzések alapján értek is. Ikigai mindenféle értelemben. Korábban, 20-30 évesen hiába próbálkoztam volna hasonlóval, nem lett volna rá kereslet. Akkor és ott volt az ideje, és meg is léptem azt, amit az adott körülmények között meg tudtam tenni. Erre rendkívül büszke vagyok, és az a több száz ember, akinek a műhelyemben sikerült elsajátítani és a visszajelzések alapján megszeretni a varrás élményét, viszi tovább azt, amit át szerettem volna adni. Amikor a megnyitás után fél évvel már volt annyi pénzem, hogy készíttethettem egy cégtáblát, akkor a táblaavató beszédben elmondtam, hogy azért nyitottam meg, mert rá kellett jönnöm, hogy mennyire kevés ideig vagyunk itt a Földön, és mennyire fontos, hogy átadjunk abból, amit kaptunk. Hogy továbbvigyünk, életben tartsunk tradíciókat, hagyományokat. Nekem a mai napig minden varrással kapcsolatos kézmozdulatomban ott vannak azok az emberek, akiktől tanulhattam. Elsősorban a divattervező anyukám, az eredetileg férfi szabónak tanult bátyám, a folyamatosan újrahasznosító nagymamám, a tanáraim a Könnyűipari Műszaki Főiskolán és a Fashion Institute of Technology-n. A sok szakkönyv, amiket évek óta szenvedélyesen gyűjtök és olvasok és a temérdek youtube videó, amiből folyamatosan fejlesztem a tudásomat, mert olyan szerencsés korszakban élünk, hogy egy gombnyomásnyira mindent el tudunk érni. A munkámban arra is törekedtem, hogy ne annak az itthon elterjedt “magyar” ruhaipari képzésnek a hagyományait vigyem tovább, ami szisztematikusan megalázza a tanulókat, és megtanítja gyűlölni a varrást. Azt hiszem, leginkább ez ellen akartam “harcolni” és megmutatni, hogy a varrás egy csodálatos, kellemes, élvezetes élmény.

Néha ábrándozom arról, milyen klassz lenne egy intézmény, egy szervezet, ahová csatlakozhatnék, de sajnos ezzel kapcsolatban sincsenek illúzióim. Talán majd egyszer, egy másik országban, egy másik dimenzióban lesz egy ilyen. Itthon én kevés esélyt látok erre, és az is egyre csökken.

Folytatás

A poszt címe Bezárás és folytatás de eddig még csak a bezárás okairól írtam. A terv az, hogy ha kiköltöztem a műhelyből, akkor szombatonként a nappalimban fogom folytatni az oktatást, és két izgalmas hosszabb kurzust terveztem októberben elindítani. Itt több a hely és ha a szombati órákra koncentrálok, akkor mellette tudok állást keresni és el tudok helyezkedni, de nem maradunk teljesen bevétel nélkül. Az elmúlt hetek a pakolással, selejtezéssel, helycsinálással teltek. Még nem tudok fotókat feltenni az új helyszínről, de remélem, hogy hamarosan erre is sor kerül. Nagyon nagy változás lesz minden az életünkben, közben a külső bizonytalanság egyre növekszik, egyre kritikusabb a helyzet. Azért bízom benne, hogy sikerül tető alá hoznom ezt az átállást és hogy számíthatok a részvételetekre az új helyen, az új kurzusokon is. Ennek részleteivel hamarosan jelentkezem.

A következő az utolsó hét amikor még órákat tartok, holnap indul egy egyhetes délelőtti intenzív ruhavarrás, befejeződik két kezdő és egy ruhavarró kurzus, lesz egy övtáska workshop szerda este és egy szabásminta workshop szombaton, amit egy műhelyzáró garázsvásár követ jövő vasárnap. Az azt követő hét már csak a pakolás és költözés jegyében fog telni szeptember 30-ig.

Köszönöm, hogy elolvastátok, és remélem, majd ismét találkozunk!

Életképek egy egyéni óráról

Sokan érdeklődtök, hogy milyen egy egyéni óra, miket szoktunk ezeken az alkalmakon csinálni. Ezért elhatároztam, hogy beszámolok egy-egy egyéni projektről, ami a műhelyben született. Néhány napja Wichmann Anna, gasztro körökben Annuskámként ismert szerző és YouTuber keresett fel, akinek évek óta nagy rajongója vagyok. Csodálom a stílusát, a fotóit, azt a szakértelmet, amivel a receptjeit tálalja. Egy nagyon tudatosan felépített személyes hangvételű márkával találkozhattok, ha rákerestek. Feltétlenül nézzétek meg a szakácskönyvét, aminek a címe: Együnk több zöldséget! És milyen igaza van!

Anna öltözködése is tudatos, remek érzékkel választja ki az egymással jól kombinálható darabjait. A ruháiban mindig van egy kis játékosság, előszeretettel választ feltűnő, látványos mintákat, színeket, és nem szokott a háttérbe simulni. Azzal keresett fel, hogy segítsek neki megvarrni egy egyszerű gumis derekú szoknyát. Egy mély cseresznyepiros len-viszkóz keverék anyagot választott a projekthez. Az anyag szélessége határozta meg a szoknya bőségét. Az első alkalommal kihívás az volt, hogy az anyósától ajándékba kapott régebbi típusú Veritas Rubina 1290-es varrógépét kicsit meg kellett szelídíteni. Szóval az órán keveredett a varrógép használati oktatás az egyéni méretre készült szabásmintával, egy kis anyagismerettel és sok sok technikai, gyakorlati tudással, pl. az íves aljú szoknya felhajtásával (kézzel fércelve), a háztartási géppel való tisztázással és a derékpánt felvarrásával, amihez szintén kell némi gyakorlat egy vastagabb anyagnál. A derékpántra tűzött saját anyagából készült masni tette fel az I-re a pontot.

Íme néhány fotó a közös varrásról:

Ha szeretnél egyéni órára jönni, akkor ezen a felületen tudsz bejeltkezni:

Milyen ruhát varrjunk kezdőként?

Nyáron a legkényelmesebb viselet egy laza, szellős, légáteresztő anyagból készült nyári ruha. Ha magunk készítette darabot viselünk, az különösen jó érzés. Ha még kezdő vagy, akkor érdemes először könnyebb darabokkal kezdeni, és ha már begyakoroltad a szabásminta másolást, a varrási útmutató értelmezése sem okoz gondot, és szert tettél némi gyakorlatra a különlegesebb anyagok kezelésében, akkor érdemes bonyolultabb darabokkal folytatni. Ha szeretnéd elsajátítani a ruhavarrás fortélyait, akkor várlak szeretettel
A ruhavarrás alapjai 12 órás tanfolyamon.

Ezeket a szempontokat érdemes figyelembe venni az első, kezdő darabok kiválasztásánál:

  • Ne legyen nagyon testhezálló – Egy laza, bő szabású, zsákruha szerű darabnál kevesebb az esélye, hogy nem lesz jó a mérete. Ha karcsúsított, szűkítős, testhezálló fazont szeretnénk varrni, akkor még egy-két centi eltérés is zavaró lehet. Ilyenkor mindenképpen érdemes próbaruhát készíteni, molinóból megvarrni és felpróbálni a ruhát, mielőtt a végleges anyagból megvarrjuk.
  • Ne válassz nehezen varrható, csúszós, tapadós, nagyon vékony, kényes anyagot. Ha szeretnéd jobban megismerni a különböző anyagtípusokat, textíliákat, akkor várlak az Anyagismeret workshopon.
  • Ne legyen benne túl sok szabásvonal – Ha nagyon sok alkatrészből áll, akkor nehezebb átlátni a műveleti sorrendet és belezavarodsz a varrásba.
  • Az ejtett vállú, vagy a felsőrésszel egybeszabott ujjú darabokat sokkal könnyebb megvarrni, mint egy szépen beállított ujjat elkészíteni.
  • Ne legyen nagy az anyagszükséglete – Ha 2,5 méternél több anyag kell hozzá, akkor a szabás is bonyolultabb, több helyre van szükség, és tovább tart a hosszú varratokat összevarrni
  • Ne legyenek benne bonyolult részletek: átlapolás, gallér és mandzsetta, bonyolult fodrok. Ha nagyon megtetszik egy sziluett, akkor mindig leegyszerűsítheted a komplikált részeket
  • Ha derékban el van vágva, és két részből áll, akkor készülj arra, hogy komplikáltabb felvarrni a szoknyarészt a felsőrészre, mint azt gondolnád. Az alsó és a felsőrésznek pontosan illeszkednie kell és a derékvonal magasságára is ügyelned kell.
  • Amikor azt gondolod, mindjárt készen vagy, onnan még lehet, hogy több órányira vagy a befejezéstől, mert el kell dolgozni a nyakkivágást, fel kell hajtani az ujját és az alját, el kell készíteni a hasítékokat.

A Burda újságokban rengeteg szebbnél szebb modell közül válogathatsz, amiket a BURDAstyle weboldalán is megtalálsz: https://www.burdastyle.com/sewing-patterns/women/dresses.html

Én most egy nyári ajánlót állítottam belőlük össze, linkeltem a képek alatt azokat a modelleket, amelyek digitálisan is fenn vannak a weboldalukon.

Egyenes vonalú, hosszú és rövid ujjú ruhák

Egyenes vonalú, hosszú és rövid ujjú ruhák

https://www.burdastyle.com/cotton-dress-117-06-17.html
https://www.burdastyle.com/viscose-dress-105-05-19.html

Ujjatlan ruhák

Ujjatlan ruhák

https://www.burdastyle.com/viscose-dress-117-04-17.html
https://www.burdastyle.com/gabardine-dress-107-05-16.html
https://www.burdastyle.com/polyester-dress-a-b-116-07-17.html
https://www.burdastyle.com/polyester-dress-110-06-17.html

Vállpántos ruhák

Vállpántos ruhák

https://www.burdastyle.com/linen-strap-dress-a-b-101-06-19.html
https://www.burdastyle.com/jersey-dress-102-07-16.html
https://www.burdastyle.com/lace-dress-113-05-16.html
https://www.burdastyle.com/woven-top-6-burda-easy-4-20.html

Hamarosan hozzuk a javaslatainkat Plus méretben is és készülünk egy haladóknak szóló gyűjteménnyel.

Addig is, írd meg kommentben, melyik tetszik a legjobban, és tedd fel a varrással kapcsolatos kérdéseidet a Megtanítunk varrni! Facebook csoportban.

Szabásminta szerkesztő workshop

Néhány hete tartottuk a legutóbbi egynapos szabásminta szerkesztő workshopot. Három egymástól nagyon eltérő testalkatú résztvevő jött el, és gondoltam, írok az eseményről egy rövid beszámolót.

Akik már részt vettek A ruhavarrás alapjai tanfolyamon, azok tudják, hogy kezdőknek mindig egy bő szabású ruhadarab elkészítését javaslom elsőként, hiszen így nem kell milliméterre pontosnak lennie a megvarrt darabnak. Akik viszont már régebben varrnak, azoknál előbb-utóbb felmerül az igény, hogy a saját testükre szeretnék igazítani a szabásmintát, mert mindenki egyedi és megismételhetetlen, és általában a standard konfekció mérettől több ponton eltér.

Ilyenkor a legjobb, ha készítünk egy saját méretre készült alapszabásmintát, és abból egy próbaruhát, amin még mindig be tudjuk jelölni és módosítani az apróbb eltéréseket. Mik a leggyakoribb eltérések?

Az első a testmagasság. A szabásmiták általában középméretre, 168 cm testmagasságra készülnek. Ha valaki ennél alacsonyabb vagy magasabb, akkor a hosszméretek, pl eleje és háta derékhossz, mellmélység, ujja hossza és nadrág szárhossz is módosul. De ha valaki teljesen átlagos magasságú, akkor is lehet, hogy a felsőteste, vagy a derékrésze hosszabb vagy rövidebb, mint a kész szabásminták idealizált testalkata. Ezek az eltérések már a méretvételnél előkerülnek és a szerkesztésnél ezt vesszük alapul, de ha valaki kész szabásmintából dolgozik, akkor neki célszerű ezek alapján a részméretek alapján módosítania a szabásmintát.

A második leggyakrabban előforduló módosítás a váll sajátosságaiból adódik. Van akinek szélesebb, szögletesebb (egyenes) válla van, és van, akinek csapottabb. A testtartásunk sem egyforma, van, akinek előre görnyedő a testtartása, ez is egy speciális módosítást igényel. Ha az átlagosnál szögletesebb valakinek a válla, akkor a ruhák vállban feszülnek, és a nyakrész eláll, mert “felül” a ruha a vállcsúcsra. Ha ellenkezőleg, valakinek csapott a válla, akkor egy kis űr, üres tér keletkezik vállnál, és nem fekszik ki szépen a ruha ujja, vagy lóg, hátul keletkeznek ráncok. Ezért amikor próbálunk, akkor mindig ezt a részt igazítjuk meg először, mert gyakran pusztán a vállvonal módosításával a többi probléma is megszűnik. Azt tapasztaltam, hogy akiknek ez egy problémás terület, azok általában nagyon jól tudják, melyik fazon áll jól nekik és mi az, amit kerülniük kell. Ilyen pl. az amerikai váll, vagy raglán ujj, ami kikerüli ezt a problémát.

Az előre görnyedő testtartás módosításának a neve angolul forward rolling shoulder adjustment. Erre is gyakran van szükség, hiszen sokan ülünk monitor vagy laptop előtt, ami sajnos ráerősít a hanyag tartásra. Ilyenkor a vállvonalat egy cm-rel előre kell hozni, és amit az elejéből elveszünk, azt a hátához kell hozzáadnunk. Ezután az ujja illesztési pontra is ügyelnünk kell, hogy az ujja függőleges maradjon a karöltőhöz képest. Ezen kívül ilyenkor a háta középvonalat is ívesre szoktuk rajzolni az egyenes helyett. A plusz méretű szabásminták a leggyakrabban ilyen háta középvonallal vannak szerkesztve. Honnan vehetjük észre, ha erre a módosításra van szükség? Egyrészt lehet látni a hát görbületét, másrészt gyakran az eleje nyakkivágás “felkap”, a nyaknál bevág, az egész ruha hátrafelé mászik az ember testén. Gyakran szoktak egy külön szabott vállrészt alkalmazni, akkor nem feltűnő, hogy a vállvonal a váll tetején vagy előrébb helyezkedik el.

Az is gyakran előfordul, hogy valakinek relatíve keskeny a válla, az átlagos 12 cm-nél rövidebb a váll hossz, vagy a hátszélessége keskenyebb (vagy szélesebb, különösen ha sokat sportolt). Ezt a hátrész szélességének keskenyítésével korrigáljuk. Ezt követően viszont az ujja ívét is át kell alakítanunk.

És ezzel át is tértünk a harmadik leggyakoribb módosításhoz, ami a mellbőségből adódik. A szabásminták általában egy közepes, B vagy C kosaras méretre készülnek. Bár léteznek olyan szabásminta cégek, akik külön megszerkesztik több kosárméretre ugyanazt a mintát. Ha csak a mellbőséget vennénk alapul a szabásminta kiválasztásakor, akkor egy vékonyabb, de nagy mellbőségű nő egy nagyobb méretbe esik, és így az egész ruha túl nagy lesz neki, kivéve a mellrészt. Az egyik résztvevő is 42-es méret lenne a mellbősége alapján, de amikor elkészítettük a saját egyéni méretére a szabásmintáját és ezt összevetettük a Burda alapszabásmintájával, akkor kiderült, hogy ő valójában egy 36-os méret, viszont a mellbősége miatt a mellszűkítőt, az oldalvarrást és a karöltő ívét nála minden esetben át kell rajzolni. Különösen a hónalj résznél áll el egy olyan ruha, ami nem az ő méretére készült. A neten nagyon sok Full Bust Adjustment (FBA) és Small Bust Adjustment (SBA) módosítás útmutatót lehet találni. A lényegük az, hogy a mellszűkítőt át kell helyezni a mellmélység, a mellcsúcs távolság és a mellbőség alapján, de ezt követően le kell igazítani az oldalvarrást, és gyakran a derékvonalat is. A most divatos mellvarrás nélküli ruhák egy nagyobb mellű nőn elöl felkapnak, és nem vízszintes a derékvonal, hanem ívelt, oldalt lefelé görbülő. Ha valaki szeretné ezt elkerülni, akkor célszerű egy mellvarrást beszerkeszteni a szabásmintába, illetve az eleje alját középen hosszabbra érdemes venni.

A kor előrehaladtával a karvastagság, felkar bőség is változhat. ha valakinek gondot szokott okozni, hogy egy ruha vagy blúz ujja szűk, akkor mindenképpen érdemes a szabásmintán is módosítani az ujja bőséget. Ahhoz viszont hogy egy adott karnyílásba be tudjuk varrni az ujját, az ujja varrás ívének a hossza azonos kell, hogy maradjon. Ezért általában csökkenteni szokták az ujja ív magasságát, és a bőségét pedig szélesíteni.

Gyakori módosítás továbbá ha valakinek nagyon ívelt a deréktájon a hátgerince. Erre az angol kifejezés a sway-back. Ilyenkor a háta derékhosszból ki kell venni néhány centit, ék alakban, különben eláll a háta középvarrás, és bevarrt cipzár esetén hullámos lesz a cipzár fogazata.

A derékrész és a csípő méretéből adódó módosításokkal egy következő bejegyzésben fogok külön foglalkozni. Igyekszem a fenti példákhoz fotókat, ábrákat is feltölteni hamarosan. Addig is, ha kérdésed van, írd meg kommentben, vagy gyere a Megtanítunk varrni! Facebook csoportba, ahol fel tudod tenni a varrással kapcsolatos kérdéseidet.

Ha érintett vagy a fenti példákban és szeretnél a saját méretedre készíteni egy egyedi szabásmintát, a legközelebbi ilyen workshopot május 15-én vasárnap tartjuk.

Stitch Budapest Q&A Rékával

Ha egy ideje már követed a Stitch Budapest Instagram és Facebook oldalát, akkor már valószínűleg többször találkoztál a Réka által varrt ruhák fotóival. Réka páratlan magabiztossággal választja ki a számára előnyös fazonokat és nagyon jó szeme van az anyagválasztáshoz. A végeredmény mindig átgondolt, harmonikus, és egyedi. Réka tavaly nyáron kezdett el varrni a Kezdő varrótanfolyamon. Számomra mindig nagyon inspirálóak az újabb és újabb alkotásai, így megkértem, válaszoljon néhány varrással kapcsolatos kérdésre, hogy ti is jobban megismerjétek.


Hogyan kezdtél el varrni?

Teljesen véletlenül egy nappal indulás előtt láttam meg egy hirdetést a Stitch Budapest kezdő varrótanfolyamára 2021 júniusában, amire egyből jelentkeztem is. A tanfolyam egy remek csoportban, szuper hangulatban telt és akkora sikerélményt nyújtottak Víg Zsuzsi órái, hogy ezt követően júliusban a teljes csoport elvégezte a ruhavarrás alapjai kurzust is.

Októberben (Zsuzsi segítségével) ráleltem imádott varrógépemre és overlockomra, majd novemberben részt vettem a rugalmas anyag tanfolyamon is, ahol megtanultam az elasztikus, dzsörzé anyagokkal is bánni. Innen pedig nem volt megállás.

Hogyan határoznád meg a személyes stílusodat?

Letisztult, kényelmes, nőies.

Melyik a kedvenc varróeszközöd és miért?

Habár nagyon hasznos, ha van egy kiváló szabóollónk, számomra az overlock gépem a legnagyobb kedvenc, mert azzal professzionális végeredményt tudok elérni, – feltéve, ha jól van beállítva a szálfeszesség!

Melyek a legjobb varrási tippjeid, fortélyaid?

  1. Szabásnál, a részek összeillesztésénél mindig (és ha kell többször is) ellenőrizd, hogy az anyag színoldala néz kifelé, és helyesen áll a minta iránya. Párszor megtörtént velem is, és láttam másokat is gyönyörűen összevarrni vagy kiszabni két részt, majd ezt követően kiderült, hogy a színoldal került belülre, vagy a minták fordítva lettek kiszabva vagy összevarrva. Ez nagyon bosszantó tud lenni.
  1. Csipesszel könnyebb befűzni a tűbe a cérnát.
  1. Legyen sok varrógép tű kéznél. (Kezdő varróknál gyakran törhetnek)

Melyek a varrás legjobb és legrosszabb részei

A legjobb, amikor végre belevághatok a beavatott anyagba és persze amikor elvágtam az utolsó cérnaszálat és felpróbálhatom az elkészült ruhadarabot. A legrosszabb pedig, amikor már csak egy-két centiméter van hátra, hogy befejezd és kifogy az alsó szál vagy eltörik a tű!

Mi volt a legbüszkébb pillanatod a varrással kapcsolatosan?

A legelső ruha, amit varrtam a ruhavarrás alapjai varrótanfolyamon olyan jól sikerült , hogy többször megállítottak már az utcán, hogy honnan van és azóta már hét másikat varrtam belőle családtagok, barátok és ismerősök részére. A legutóbbi darab egy közeli barátnőmnek készült és legnagyobb örömömre a férjétől is jött egy elismerő üzenet, hogy mennyire csinos benne a felesége!

Van-e kedvenc anyagod, amelyet gyakran használsz?

Kezdetben a pamutszatén volt a nagy kedvenc, de újabban már más anyagokkal is kísérletezem egész jó eredményekkel.

Hol szerzed be az anyagokat a varráshoz?

Kezdő varróként az “I love textil” üzleteket bújtam elsősorban pamutszatén anyagokat kutatva. Mostanára van több tapasztalatom, ezért a drágább anyagokba is bele merek vágni. Szeretem a Fortuna, Voál üzleteket és egyéb, minőségibb anyagkínálatból szemezgetni. Emellett régi ruhák, asztalterítők között is akad egy-két gyöngyszem, amit újra lehet hasznosítani.

Mit tanácsolsz annak, aki most kezd el varrni?

Mindenkinek szívből ajánlom. Fantasztikus érzés a saját készítésű holmikat viselni. (Még akkor is, ha nem tökéletesek eleinte.)

Mielőtt beruház valaki varrógépbe és overlockba, érdemes egy rövid tanfolyamot elvégezni és kipróbálni, hogy melyik géppel megy könnyebben a varrás. Nekem a Singer Brilliance típus lett a kedvencem, amit Zsuzsi műhelyében próbáltam ki, és mióta saját gépet vettem, azóta nincs megállás.

Érdemes olcsóbb és könnyen kezelhető anyagokkal (mint például a pamutszatén vagy a  puplin) és egyszerű fazonú ruhadarabbal kezdeni (gumis derekú szoknya, nadrág, egyszerű blúz), hogy egyből sikerélményünk legyen. Ezeket akár többször is érdemes megvarrni, hogy nagyobb rutinra tegyünk szert.

Mit csinálsz, amikor nem varrsz?

A varrás előtt a kötés volt a nagy szerelem. Gyakran készítek saját minta alapján kötött ruhadarabokat is.

Mi a következő terved?

Szeretnék egy tavaszi kabátot megvarrni és a maradék anyagokat felhasználni.


Remélem, a képeket elnézve ti is kedvet kaptatok a varráshoz! Azt hiszem, Réka titka abban rejlik, hogy nem valami nagyon nehéz, bonyolult fazont választott, hanem egy egyszerű modellt és fokozatosan, ahogy egyre nagyobb rutinra tett szert, úgy haladt a komplexebb, nagyobb tapasztalatot igénylő modellek felé. Írjátok meg, nektek melyik modell tetszett a legjobban a ruhák közül!